Jó kis Halloween party-t tartottunk az oviban október 31-én. Először végigjártuk a csoportokat a videón látható kis műsorunkkal, majd a begyűjtött cukor elosztása után táncoltunk egyet levezetésképpen. It was a good fun! (A szülőknek köszönet a jelmezekért!)
Mivel olyan szerencsések vagyunk, hogy az egyik apuka a Göbész Beton tulajdonosa, így 2012 októberében ellátogathattunk a ‘telepre’. A gyerekek ámulva nézték a hatalmas gépeket, s ráadásul be is ülhettek néhányba. Ijesztő volt nézni, ahogy a meredek sóderdombon felmentek, hogy a markolóval felhordjanak egy kicsit a tetejére. Szerencsére mindenkit épségben szállíthattunk vissza az óvodába. Köszönjük Attila!
Nagy büszkeségem a 2012-es Karácsonyi műsor, amit ugyan nem a legjobb minőségben, de sikerült felvenni, így közszemlére tudom bocsátani.
Nem dicsekvésképpen, de szeretném, ha elolvasnátok egy szülői köszönőlevelet, amit tavaly év végén (2012. június) kaptam egy kis tanítványom szüleitől. Ők hosszabb amerikai tartózkodás után települtek haza, s gyermekük egy angol-magyar, néha kevert nyelven kommunikált. Nekem nagy inspiráció volt, hogy biztos lehettem benne, valaki megérti teljes egészében, amikor angolul magyarázok valamit, s válaszol is angolul. Sajnos ezzel a levéllel el is köszöntünk egymástól, de mindig szívesen gondolok vissza az együtt töltött időre.
Nos, ennyi bevezető után, íme a levél:
Kedves Ági!
Lányunk nevében is megköszönöm kedvességedet és kiváló pedagógiai munkádat. Neked köszönhetjük, hogy kislányunk könnyedén beilleszkedett az új óvodai környezetbe, megtanulta elválasztani az angol és a magyar nyelvet. ,, Ágihoz” mindig szívesen és boldogan ment reggelente oviba. Őszintén kívánunk hasonlóan nagyszerű eredményeket!
Üdvözlettel: a szülők
Idén túl vagyunk az első nyílt napon. Nagyon büszke voltam! Ez az a nap, mikor bejöhetnek a szülők megnézni mire is jutottunk, hogyan töltünk egy napot az oviban.
Eszembe jutott a tavalyi első. (Oh, my God!) Ha Tünde (a főnököm) nem bizonygatja, hogy ez így természetes, minden rendben volt, hát komoly önértékelési problémáim lettek volna. A kicsik anyukájuk ölébe bújtak, jobb esetben nem sírtak, csak nem voltak hajlandóak semmit csinálni. Szegény anyukák próbálták őket visszaterelni, aminek persze sírás lett a vége. Még szerencse, hogy azért a társaság kisebbik fele végigcsinálta, amit kellett, így legalább tudták a többiek is, mit tudhatnak a gyerekeik. És ez így ment fél éven át. De az év végi műsor már jó volt, mindenki elégedetten mehetett nyaralni.
Most pedig (az októberi nyílt napot értem ez alatt) teljesen elolvadtam. Ügyesen, aranyosan, okosan mutatták be, mit tudnak. Kár, hogy nem készült róla felvétel, de terveim között szerepel jelentősebb események rögzítése.
További részletek az óvoda honlapján: www.angolnemetovi.hu
Végre sikerült megoldanom, hogy felkerülhessen az a videó, ami 2012 májusában készült egy olyan órán, ahol azt szerettem volna bemutatni, miket is tanulunk, s milyen formában. Ezek a gyerekek 2011 szeptemberében kezdtek nálam. Volt köztük olyan, aki már előtte is járt angolra, a többség viszont nulláról kezdett. Természetesen nem fért bele minden, amit az egy év alatt tanultak, de a fő irányvonalak láthatók.
Elérkezett az iskolakezdés ideje, újra indulnak tanfolyamaim. Beíratkozáskor néhányan meg szokták kérdezni, hány gyerek lesz a csoportban. Én viszonylag nagy létszámokkal dolgozom (10-12 fő), s van, akit ez elbizonytalanít. Bizonyára tanári múltamból is fakad, hogy természetes nekem a nagyobb gyereklétszám. (Anno 32 gyereknek voltam az osztályfőnöke.) Az iskolában már az is nagy szó volt, mikor bontott osztályban kezdtük a nyelvtanítást, átlag 16 gyerekkel.
Persze tisztában vagyok vele, hogy ma már nem ez a trend. Gyakori érv a kis csoportok mellett, hogy több lehetősége van megszólalni a gyereknek, több idő jut rá. Ez igaz is olyankor, mikor nyelvtudásuk révén hosszasabban el lehet beszélgetni velük, vagy összefüggő szöveget mondanak el. Kisebb korban viszont örülünk, ha egyáltalán megszólalnak kezdetben, s később is egy-két mondatnál nemigen mondanak többet egyszerre. Az pedig 12 főnél se tart tovább 2-3 percnél. A mondókákat, énekeket együtt mondjuk, s a hangsúly az értés felé tolódik el. Mikor pedig komolyabbá válnak a dolgok (4. évfolyam), addigra a gyereklétszám is le szokott csökkenni. (Tavaly 5 gyerek kezdte a 4. évet nálam.)
Személyes tapasztalatom, hogy kicsi korban 8 fő alatt nincs élet egy csoportban. Nem lehet jóízűen játszani egyet, mindenki meg van ijedve. Több gyereknél például egy kitalálós feladatnál biztos, hogy valakinek van ötlete, nem állunk lefagyva, mert épp senkinek nem jut eszébe semmi. Vagy el tudtok képzelni egy körjátékot 5 fővel?
És még egy dolgot hadd osszak meg veletek. Az egyik legjobban működő csoportom 16 fővel indult elsőben, s harmadikra is csak 14-re csökkent a létszámuk. Mégis sokkal jobban tudtam haladni velük, mint ugyanazon évfolyam 7 fős csoportjával.
(2011.szeptember 1.)
Hát igen! Tavalyi fogadalmam ellenére mégiscsak belevágtam az év végi műsorba.
S hogy miért döntöttem így? Mert a gyerekek fejében meg se fordult, hogy ne legyen. Külön öröm volt, hogy az, aki eddig iszonyúan félt, s nemigen akart szerepelni, most, 3. évre annyit fejlődött, hogy örömmel vállalta a rá jutó szerepet. (Mégiscsak van értelme a néha kilátástalanak tűnő küzdelemnek!)
Azért némi változás van. Eddig én írtam a jeleneteket, az éppen aktuális csoportlétszámra igazítva. Idén a könyvben találhatóakat adjuk elő, különösebb jelmez nélkül. Ez alól csak az 1. és 4. évfolyam kivétel, mivel elsőben nincs könyvünk, a negyedikesek pedig megmondták, miről szeretnének jelenetet.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk május 20-án, pénteken 16.00 és 16.45-ös kezdettel!
(2011. május 1.)
Tanítás után épp a biciklimet kötöttem el, mikor az egyik másodikos tanítványom futott be az épületbe. Miután üdvözöltük egymást, nekiszegeztem a kérdést: How are you? Ő rávágta: I’m fine, thank you. Csak be van dugulva az egyik orrom, anyukámnak meg hörgőgyulladása van.
Na, ilyenkor érzem azt, hogy tényleg sikerült valamit megtanítanom.
(2011. március 22.)
A kicsik idegen nyelvre tanítása nem egyszerű, hiszen ők kizárólag hallás után tanulnak, s ha nem ismételjük folyamatosan az egyszer már elsajátítottakat, gyorsan feledésbe merülnek. Azt, hogy folyékonyan beszéljenek, idegen nyelvi környezet nélkül lehetetlen elérni. Viszont elég nagy szókinccsel lehet alapozni a későbbieket, s bizonyos mondatokat, kifejezéseket nagy biztonsággal használnak is. Legjobban a daltanulásnál vehető észre a fejlődés. Az idő haladtával könnyebben tanulnak meg új dalokat, hiszen egyre több ismerős szó, mondat-fordulat köszön vissza, s egyre jobban értik is, mit dalolnak. Az összefolyt szövegből felbukkannak az ismerős szavak, amiket már értelmesen, szépen ejtenek ki.
Szeretnék itt megosztani egy történetet olvasóimmal régebbi tapasztalataimból.
Elsősöket tanítottam, persze sok-sok dallal fűszerezve. Minden dalszöveget sorról-sorra többször elmondtunk, minden tanulót külön meghallgatva, kijavítva az esetleges hibákat. Folyamatosan énekelgettük őket, mígnem év végén feltűnt, hogy az egyik gyerek mintha máshogy ejtené a szavakat. Megkértem, énekelje már el egyedül az éppen aktuális dalt, s mikor meghallottam, elszörnyedtem. Valami hasonló, de jó kis halandzsa szöveget költött. Mint a picik, mikor beszélni kezdenek tanulni. Mostmár tudom, ez azért volt, mert számára értelmetlen volt az egész, olyan szavakkal volt tele a dal, amik hiányoztak az ő szókincséből, viszont szeretett énekelni a többivel együtt. Akkor azonban csak azt éreztem, hogy valami nem sikerült.
(2011. március 17.)